{"version":"1.0","provider_name":"pandera","provider_url":"https:\/\/pandera.cafeblog.hu","author_name":"Pandera","author_url":"https:\/\/pandera.cafeblog.hu\/author\/Pandera\/","title":"Az \u00edr\u00f3i v\u00e1rakoz\u00e1s dimenzi\u00f3i","html":"Az els\u0151 v\u00e1rakoz\u00e1s akkor kezd\u0151dik, amikor megakadok a reg\u00e9ny m\u00e1sodik fejezet\u00e9nek v\u00e9g\u00e9n, \u00e9s elbizonytalanodom, megfelel\u0151 \u00edg\u00e9reteket tettem-e, \u00e9s ezeket be tudom-e v\u00e1ltani az \u00edr\u00e1s tov\u00e1bbi r\u00e9sz\u00e9ben? Ez mindig nagy harc, mert \u00fajragondolom a jeleneteket, \u00e9s hogy hov\u00e1 tartok a t\u00f6rt\u00e9nettel, merre sodor? Az \u00fajragondol\u00e1sban azonban mindig v\u00e1rok magamt\u00f3l valami spontaneit\u00e1st is, \u00e9s akkor vagyok el\u00e9gedett, amikor hallom megsz\u00f3lalni a megalkotott szerepl\u0151imet is. Ha beindulnak, nem hi\u00e1ba v\u00e1rtam \u0151ket - bel\u0151lem fakadnak, de n\u00e9ha v\u00e1rni kell r\u00e1juk- , \u00e9s nagy \u00f6r\u00f6m, ha szinte magukt\u00f3l tev\u00e9kenykednek.\"images<\/a>\r\n\r\nA k\u00f6vetkez\u0151 v\u00e1rakoz\u00e1si st\u00e1dium akkor kezd\u0151dik, amikor befejeztem a reg\u00e9nyt. Persze akadnak menet k\u00f6zben is v\u00e1ls\u00e1gok, de az mind kider\u00fcl ut\u00f3lag, hogy csup\u00e1n \u00e9rlelni kellett m\u00e9g a t\u00f6rt\u00e9netet, a szerepl\u0151ket, vagy ut\u00e1nan\u00e9zni ennek-annak, k\u00f6nyvt\u00e1rk\u00f6zi k\u00f6lcs\u00f6nz\u00e9sr\u0151l m\u00e1r nem is besz\u00e9lve. Ha menet k\u00f6zben \u00e9szreveszem, hogy csak saj\u00e1t magamra v\u00e1rok, akkor gyorsan elkezdek ink\u00e1bb \u00edrni, h\u00e1t pont r\u00e1m ne v\u00e1rjon m\u00e1r ez a t\u00f6rt\u00e9net! \u00cdgy azt\u00e1n id\u0151vel megesik az emberrel, hogy befejez egy reg\u00e9nyt. Nagy pillanat, m\u00e9gsincs benne semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s. Nem j\u00f6n az euf\u00f3ria, sem a siker, sem az olvas\u00f3k, csak meredten \u00fcl az ember a sz\u00f6veg f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s azt k\u00e9rdezi mag\u00e1t\u00f3l, biztosan elk\u00e9sz\u00fclt? Nem hagytam ki semmit? Nem kapkodtam el a v\u00e9g\u00e9t?\r\n\r\nHa nagyj\u00e1b\u00f3l t\u00fal\u00e9lem a k\u00e9rd\u00e9seimet, persze, hogy kihirdetem, hogy k\u00e9sz. Elmer\u00fcl\u00f6k csal\u00e1dom el\u00e9gedett pillant\u00e1saiban, hogy nem hi\u00e1ba hi\u00e1nyoltak az elm\u00falt h\u00f3napokban, mik\u00f6zben egyed\u00fcl gubbasztottam egy szob\u00e1ban \u00e9s k\u00f6d\u00f6sen r\u00e9vedtem akkor is, ha \u00e9pp fizikailag m\u00e1shov\u00e1 sodort az \u00e9let a g\u00e9pemt\u0151l. V\u00e9gre v\u00e9ge van, s\u00f3hajtanak, pedig nincs v\u00e9ge. M\u00e9g csak most kezd\u0151dik! Valami m\u00e9g csak ebben a pillanatban kezd\u0151dik, ekkor van r\u00e1juk is a legnagyobb sz\u00fcks\u00e9gem. Az \u00fajabb v\u00e1rakoz\u00e1sban.\r\n\r\nJ\u00f6hetnek a b\u00e9t\u00e1k. Meg az els\u0151 k\u00f6r\u00f6s jav\u00edt\u00e1sok. Remek, ez m\u00e9g egy akt\u00edv \u00edr\u00e1sid\u0151szak, mert az, hogy kitettem az utols\u00f3 pontot az utols\u00f3 mondat v\u00e9g\u00e9re is - jaj, mindv\u00e9gig mennyire v\u00e1rja ezt az ember-, no, az m\u00e9g nem jelenti, hogy k\u00e9sz is van az a k\u00e9zirat. Beindul a b\u00e9taharc.\r\n\r\nEl\u0151bb v\u00e1rakoz\u00e1s a jav\u00edt\u00e1sra, a b\u00e9t\u00e1k diszkr\u00e9t hallgat\u00e1sa, amikor nem mondj\u00e1k meg, hol tartanak abban a 245 oldalban, \u00e9s k\u00f6zben g\u00fcriznek ezerrel, hogy az agymen\u00e9seimet m\u00e9lt\u00f3 m\u00f3don, s\u00e9rt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl kigyoml\u00e1lj\u00e1k, \u00e9s a vessz\u0151hib\u00e1kt\u00f3l az el\u00fct\u00e9sekig mindent bejel\u00f6ljenek. A b\u00e9t\u00e1knak megd\u00f6bbent\u0151 m\u00f3don valahogy mindig igazuk van. Tippek, mosoly-jelek, smile-fejek persze, meg kis csipkel\u0151d\u00e9sek a sokadik megejtett, ugyanazon hiba l\u00e1tt\u00e1n \u00e9s a t\u00f6bbi, \u00e9s a t\u00f6bbi. Nagy szerencs\u00e9mre remek, bev\u00e1lt b\u00e9t\u00e1kkal dolgozhatok -milli\u00f3 k\u00f6sz\u00f6net nekik innen is-, \u00edgy mindig vicces a k\u00f6z\u00f6s munka, \u00e9s j\u00f3 tanul\u00f3p\u00e1lya a b\u00e9t\u00e1ztat\u00e1s, azt k\u00f6vet\u0151en meg a jav\u00edt\u00e1sok felvezet\u00e9se l\u00e9nyeg\u00e9ben egy \u00fajra\u00edr\u00e1s. \u00c9s nincs is jobb \u00e9rz\u00e9s ann\u00e1l, amikor az ember cs\u00fcggedten hib\u00e1kkal szembes\u00fcl, jav\u00edt, \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 \u00a0piros bubor\u00e9kban az \u00e1ll: \"Ez egy j\u00f3 jelenet volt\". Vagy hogy: \"Ez tetszett\".\r\n\r\nK\u00e9zirat feljav\u00edtva, j\u00f6het a kiad\u00f3!\r\n\r\nUpsz! Melyik is? Mit is k\u00fcldjek? K\u00e9ne szinopszis, bemutatkoz\u00f3anyag, valami koncepci\u00f3! Ez sem megy a rosszabb napokon, bele kell tennem a j\u00f3kedvemet is, vagy a lelkesed\u00e9semet, h\u00e1t k\u00edn\u00e1lni akarok egy k\u00e9ziratot, azt nem lehet b\u00faskomor fejjel!\r\n\r\n\u00cdr\u00f3k\u00e9nt tudom, a sz\u00f6vegben megb\u00fajik az ember kedve, ha akarja, ha nem. Vid\u00edtom magam napokig, mire v\u00e9gre elj\u00f6n a pillanat! Na v\u00e9gre, meg\u00edrom, sokadszorra \u00e1t\u00edrom, napokig tart, v\u00e1rok valamit magamt\u00f3l, a vil\u00e1gt\u00f3l, a kiad\u00f3t\u00f3l. Mit is? Emberi hangot? V\u00e1laszt? Mit v\u00e1rok? Legink\u00e1bb majd ezeket. Tal\u00e1n. Sikerr\u0151l nem is \u00e1lmodom m\u00e9g, olyan messze van, hogy a f\u00e9ny\u00e9vet is el\u0151bb felfogom, mint azt a t\u00e1vols\u00e1got, amire a siker, mint olyan, t\u0151lem van. Tudom, hogy kev\u00e9s a j\u00f3 k\u00e9zirat, \u00e9s azt is, hogy neh\u00e9z a k\u00f6nyvkiad\u00e1s manaps\u00e1g.\r\n\r\n\u00d6nismeret, lelki gyakorlat, amiben l\u00e9lekben azt v\u00e1rom, \u00e9rett legyek r\u00e1, hogy meg\u00e9rtsek egy szerkeszt\u0151t, egy kiad\u00f3tulajdonost \u00e9s l\u00e1ss csod\u00e1t, meg\u00e9rtem! Van az a koncepci\u00f3, amibe bef\u00e9rek, \u00e9s van az is, amibe nem. Els\u0151 k\u00f6rben siker\u00fclt olyan kiad\u00f3n\u00e1l jelentkeznem, ahol a koncepci\u00f3m nem teljesen illett a kiad\u00f3i profilba, \u00e9s a szerkeszt\u0151 nagyon kedvesen elmondta, ha ezen v\u00e1ltoztatok, sz\u00edvesen v\u00e1rja vissza a k\u00e9ziratomat. \u00d6r\u00f6mmel t\u00f6lt el az emberi hang, de a kifog\u00e1solt koncepci\u00f3m szerves r\u00e9sze a t\u00f6rt\u00e9netnek, \u00edgy nem egyez\u00fcnk meg.\r\n\r\nV\u00e1rok. Egy pillanatig. Csal\u00f3dott sem vagyok, tot\u00e1l meg\u00e9rtem az \u0151 szempontjait \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gosan elv\u00e1lunk egym\u00e1st\u00f3l.\r\n\r\nM\u00e1sik kiad\u00f3. Upsz, de melyik?\r\n\r\nR\u00e1tal\u00e1lok, egyeztet\u00fcnk, k\u00fcld\u00f6m a cuccot \u00e9s l\u00e1ss csod\u00e1t, \u00f6r\u00f6mmel v\u00e1laszolnak, els\u0151 k\u00f6rben persze m\u00e9g csak egy visszaigazol\u00e1st.\r\n\r\nNagyon izgatott vagyok. Nem tudom miv\u00e9 tesz a k\u00e9zirat egy \u00edr\u00f3t, de azt igen, hogy ez a munka \u00f3ri\u00e1si folyamat bennem, amivel legink\u00e1bb \u00fagy b\u00edrok el, ha van visszacsatol\u00e1som. Ha tudom, hogy \u00e9rdekes, szeretik, olvass\u00e1k, k\u00f6nnyebb meg\u00edrni a megmaradt, \u00fcresen \u00e1ll\u00f3, de gondolatokkal m\u00e1r teli oldalakat. Hisz csak le\u00edrom, a megfelel\u00e9si k\u00e9nyszer r\u00e9g\u00f3ta nem gy\u00f6t\u00f6r.\r\n\r\nV\u00e1rok. A szerkeszt\u0151 kedves \u00e9s t\u00fcrelmes velem, igyekszem nem r\u00e1\u00edrni \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt, \u00e9s nem zaklatni. Hagyom, elengedem a reg\u00e9nyt. Fura pillanat, egyed\u00fcl kell boldogulnia. \u00c9n csak tan\u00faja lehetek annak, innent\u0151l, ami t\u00f6rt\u00e9nik vele. T\u00e9nyleg olyan, mint egy sz\u00fcl\u00e9s ut\u00e1n az ott termett gyerek. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s. V\u00e1r\u00e1s. V\u00e1rok valamit, \u00e9s nem tal\u00e1lom a helyem. Nem \u00fcres vagyok, csak egy agg\u00f3d\u00f3 anya, aki nem tudja m\u00e9g a gyereknek hogy siker\u00fclt a mindkett\u0151nk sz\u00e1m\u00e1ra oly fontos vizsga, ami\u00e9rt mindketten k\u0151kem\u00e9nyen megdolgoztunk.\r\n\r\nFelkapja-e a sz\u00e9l a kis pap\u00edrhaj\u00f3t a v\u00edzen? Ha egy\u00e1ltal\u00e1n el nem s\u00fcllyed? Els\u0151re el\u00e9gedett leszek, ha fent marad.\r\n\r\nElenged\u00e9s \u00e9s s\u00f3haj. K\u00e9pes vagyok r\u00e1. Nem ragaszkodom annyira a hib\u00e1imhoz, a sz\u00f6vegemhez, \u00e9s ez is megd\u00f6bbent. \u00d6regebb \u00e9s \u00e9rettebb vagyok. M\u00e1r nem szoktam magyar\u00e1zni a bizony\u00edtv\u00e1nyt.\r\n\r\nKem\u00e9ny lelki folyamat az \u00edr\u00f3skod\u00e1s. De en\u00e9lk\u00fcl egyszer\u0171en el sem tudom k\u00e9pzelni mi \u00e9rtelme lehet az \u00e9letnek? Nem, nem az \u00edr\u00e1s a l\u00e9nyeg itt, hanem az a hatalmas lelki folyamat, ami h\u00f6mp\u00f6ly\u00f6g az emberben, \u00e9s amit az \u00edr\u00e1s csak m\u00e9g jobban felkavar, tudatos\u00edt \u00e9s megmozgat. Azt hiszem, ebb\u0151l akarok m\u00e9g. Erre rendezkedtem be.\r\n\r\nV\u00e1rok \u00e9s rem\u00e9nykedem. B\u00edzom a gyerekben, \u00e9s b\u00edzom a leend\u0151 kiad\u00f3mban. Ez a leg\u00fajabb dimenzi\u00f3ja \u00edr\u00f3i v\u00e1rakoz\u00e1somnak, \u00e9s messzemen\u0151en fel\u00fcl\u00edrja azt az id\u0151t, amikor csak \u00f6tletelni mertem, mert tudtam, hogy m\u00e9g alkalmatlan a nyelvi eszk\u00f6zt\u00e1ram a r\u00f6gz\u00edt\u00e9shez. M\u00e1r az is alakul. Arra m\u00e1r nem kell v\u00e1rnom, hogy egy napon fel\u00e9bredek azzal a felismer\u00e9ssel, hogy j\u00e9, megtanultam \u00edrni.\r\n\r\nB\u00edzom a legjobbakban.\r\n\r\n ","type":"rich"}